Történetek

Katalin hozzászólása eszünkbe juttatott néhány különleges történetet, olyanokat amire az ember azt mondja, hogy véletlenek márpedig nincsenek.
Az első a barátnőmékkel történt. Valahol nyaraltak, vagy csak kirándultak a lényeg, hogy élete párjával túráztak és alkalmas köveket kerestek amit emlékbe hazavihetnek. Egyet felvett Kriszta barátnőm egyet pedig az akkor még csak vőlegénye, Péter. Hazamentek, talán napok is elteltek...egyszer Kriszta kezébe vette a két követ és forgatta őket jobbra, balra... aztán egyszer csak összeillesztette a két fél darabot! Egymástól távol választotta mindegyik a maga kődarabját és mégis egymásra találtak :).

A kép csak illusztráció, a követ Kapolcsról hoztuk, az üveget mi készítettük :).

Viszont most indulnunk kell Győrben van egy csomó elintéznivalónk, így a mesélést majd a következő alkalommal folytatom!
Derűs napot mindenkinek!

Egy fülbevaló története

Ha Kapolcson a Művészetek Völgyében járunk (természetesen a programok ideje alatt) akkor mindig kapok valami apróságot. Hol egy kedves bögrét, hol egy kis ékszert. Kb. 5-6 évvel ez előtt egy fülbevalót kaptam. Nagyon szerettem, gyakran hordtam. Egyik alkalommal valahogy nem figyeltem oda és kiesett a fülemből... hiába kerestem, nem lett meg. Elszomorodtam, mert hozzám nőtt és mégiscsak a férjem választotta nekem. Idén, hogy voltunk Kapolcson eszünkbe jutott, hogy hátha itt van az a kedves hölgy akitől vettük anno az első fülbevalómat. Megtaláltuk, viszont olyan fülbevalót nem találtam a rengeteg kitett ékszer között. Próbáltam magyarázni, hogy milyen is, mert nem vittem magammal a megmaradt fél párat. Pár perc tanakodás után, elővette a fülbevalón logó kis díszt, hogy ilyen volt? Felragyogtam, igen! Már csak arra kellett rájönni, hogy vajon milyen hosszú, bár engem az sem zavar ha az egyik egy kicsit másmilyen. Megcsinálta nekem és nagyon örültem :)

Mikor hazaértünk megkerestem az ékszeres dobozomban az árván maradt fülbevalót és összehasonlítottam, teljesen ugyan olyan, csak a régit meg kellett tisztítani. Kitaláljátok melyik a régi?

Hogy megköszönjem neki innen messziről ideírom a nevét: Németh Orsi.

Sült paradicsom

Paradicsom szezonban (igaz, egész évben lehet kapni, de én ilyenkor szeretem) szoktam készíteni sült paradicsomot. Mindenhez szeretjük (na jó, lekváros palacsintához nem passzol) a reggeli rántottához (a meleg tojás, hideg, sült, fűszeres paradicsommal mmmmm....). Szóval szépen megmosom a paradicsomot, keresztbe ketté vágom, vágott felükkel felfelé sorba beleültetem a tepsibe (jó ha van pereme, különben a finom lé kicsurog, beleég a sütőbe és sikálhatjuk napestig), megszóróm mindenféle zöld fűszerrel gazdagon, nekem bazsalikom, kakukkfű, oregánó van a kertben ezért ezeket szoktam rárakni. Pucolunk hozzá a gyerekekkel jó sok fokhagymát (kb. egy fejet) azt szeletekre vágva rárakosgatom a paradicsom tetejére, megsózom picit és meglocsolom olíva olajjal, majd mehet a sütőbe, 200°C-ra.

 Hogy meddig sütöm azt még sose mértem, amíg meg nem lottyad egy picit a paradicsom, az a belül puha de még nem folyt szét állapotot kell nézni.

Ha megsült, azonnal lehet enni belőle, mert melegen is nagyon finom, aztán mehet egy tálba vagy dobozba a hűtőbe, napokig lehet falatozni.
Volt, hogy kipróbáltam zöld paradicsommal, az is nagyon finom!

Erről eszembe jutott egy film:

Jó film, érdemes megnézni, legalább egyszer...

Hazatértünk :)

• Az intenzív 3 napos "nyaralásból" jöttünk meg tegnap este. Férjem unokája, Amira és az ő anyukája, Dia is velünk tartott két nap erejéig. Egy barátunk kis házában voltunk nem messze a Balatontól. Jókat fürödtünk a 26 °c-os vízben, kompoztunk egyet és még Kapolcsi sétálgatás is belefért a programba. A lányaink élvezték, hogy Dia kocsijában utazhattak, Ármin pedig azt, hogy csak ő volt velünk, így nem kellett a lányok csacsogását hallgatnia és a figyelmünkön osztoznia velük. 
• Gyerekkoromban meg voltam győződve arról, hogy az igazi kikapcsolódáshoz hozzá tartozik a teljes ellátás egy hotelben, felnőtt fejjel ez már nem ilyen egyértelmű. Nekem nem okoz gondot, hogy gyorsan összedobjak valami meleg ételt, az se baj, ha nem délben ebédelünk és mivel nyaralunk a gyerekeknek is megvan engedve a nem éppen főtt étel kategóriába tartozó falatok elfogyasztása. 
• Akkor most nézzünk pár fotót ami készült:

Ezek a kompon készültek, természetesen nem adják vissza a kékséget, meg az egész hangulatot, de legalább megpróbáltam megörökíteni.

Ezen a képen jószerével csak én tudom kisilabizálni, hogy a színes úszógumival Mirjam, a kék fürdőnaciban Ármin, a kép közepétől balra rózsaszín úszógumival Ráhel , a bal sarokban pedig Dia, Amira és Péter látható :D

Készül a homokvár, különböző gyümölcsformákból.

Ez pedig Kapolcson készült egy bábelőadáson, amit nagyon élveztek a gyerekek.

Készülődés és könyvajánló

Készülődök, már napok óta..., hogy mire? Háááát, pihenésre, kikapcsolódásra. Mivel tavasz óta jószerével meg sem álltunk nagyon várjuk ezt a kis ejtőzést. Ha azt is elárulom, hogy csak pár napra megyünk el itthonról biztos lesz aki furán néz. Pedig nálunk évek óta csak pár nap a nyaralás (mi annak hívjuk ezt is). Ilyenkor vagy barát vagy rokon Balaton közeli házikóját megkapjuk és nagyon boldogok tudunk lenni. Fürdünk, napozunk, kirándulunk, sütünk-főzünk valami gyorsat, mesézünk...amit egy nyaralás alatt kell! Aztán feltöltődve hazajövünk :). A gyerekek általában mennek a nyáron több helyre is pár napra-hétre, így nekik azért több a "nyaralás". A mostani programba beleesik Kapolcs is, egy délutánt arra is szánunk. A programokat böngészve nem találtam konkrét koncertet amit feltétlenül meg szerettünk volna hallgatni, de csak nézelődve is nagyon jól tudjuk érezni ott magunkat.

Olvasok egy könyvet, anyukám adta kölcsön, először nehezen álltam neki, úgy éreztem az elején, hogy nem az én műfajom aztán úgy beleéltem magam, hogy alig akarom letenni, épp ezért már csak pár oldal van hátra belőle. Ajánlom a könnyed romantikát kedvelőknek, a lányregényeken felnővőknek, a nagy családi hátteret élvezőknek és hiányolóknak...
A könyvet is megmutatom:

Lipóti fürdőzés

Péter blogján olvashattátok, hogy Lipóton dolgoztunk a közelmúltban. A gyerekeknek megígértük, hogyha befejezzük a festést akkor elmegyünk egyet fürödni. A munkát egyik délelőtt sikeresen befejeztük és az idő is volt olyan kegyes hozzánk, hogy elmehettünk a Lipóti Fürdőbe. Az árak nem alacsonyak, viszont a belépő tartalmazza a szaunahasználatot is, amit mi Péterrel ki is próbáltunk. A szauna elég hangulatos, egy kis malomnak van kívülről álcázva. Merülő sajnos nincs, viszont a nyakadba zúdíthatsz egy adag hideg vizet, ha a megfelelő láncot meghúzod. A fű nagyon gondozott, szemetet nem nagyon látni, gondolom a megfelelő számú szemetes edényeknek köszönhetően. Én a strandon szeretek meztélláb menni, itt nem kellett figyelni a fűben elhajigált mindenfélére, de még apró ágakra sem. A büfé szerintem drága, főleg úgy, hogy nem készültem a fürdőzésre otthonról hozott ennivalóval. A cukrászdában finom fagyit ettük Péter pedig elfogadható kávét kapott normális áron!

                                      

Mirjam medence sekély részében.

Ármin a sárga csúszdán érkezik, folyamatosan azért nyaggatott minket, hogy  a kék csúszda valamelyikén had csússzon le, mondanom se kell, hogy egyenlőre nem engedtük meg neki!

Ezen a képen sikerült egyszerre mindhárom gyerekünket megörökíteni!

Ez egy másik alkalom volt, Győr belváros egyik cukrászdájában várjuk a somlóinkat, itt kapni a legfinomabbat! Na ki találja ki, hogy hol voltunk?

Ez a kép pedig Sokoró fesztiválon készült, Ármin kipróbálta az íjászatot.

Nálunk járt az első osztály

Ráhel lányunk osztályát hívtuk meg magunkhoz Tényőre egy kirándulásra. Szépen összeszerveződtek a szülők (autók), így majdnem teljes volt az osztálylétszám. Mindenki hozott valami alapanyagot a bográcsban fővő levesbe (én is annyira készültem, hogy elfelejtettem sót venni, így azt pótolni kellett a kisboltból :)) és egy kellemes ebéd kerekedett belőle. Megkértünk egy ismerősünket, hogy lovas kocsikáztassa meg a gyerekeket, mondanom se kell nagy sikere volt. Még egy erdei túrát szerettünk volna beiktatni a programba, de annyira meleg volt és a gyerekeink olyan jól játszottak, ráadásul mi is tudtunk kötetlenül beszélgetni, hogy ez most elmaradt. 

A képek magukért beszélnek nem is mondok róluk semmit :)

Gyerekek felsorakoztak a lovaskocsi mellé, ez elég iskolás, legalábbis nálunk, így állnak sorba reggelenként mikor Petra kezet fog mindenkivel...aki esetleg nem tudja waldorfos gyerekekről beszélünk :)

Ő egy Bimbó névre hallgató kutyagyerek.

Itt látható a beszélgetésnek egy mozzanata, igen jó kedvünk volt (van).

Kaotikus műhelyrészlet szülőkkel.

Hűűű, de szomjas ez a gyerek :)

                                                             Jövőre ugyanitt!