Csipkebogyó

Péter a gyerekekkel felkerekedett és elmentek a tőlünk pár száz méterre lévő gazzal benőtt elhagyott telekre és szedtek egy kosárka csipkebogyót.

Megmostuk, majd egy picit felfőztük, hogy könnyebb legyen passzírozni.

Miután kipasszíroztuk egy sűrű, krémes csipkebogyó velőt kaptunk. Ezután kétfelé vettük.

Az egyik feléből lett Péternek csípős mártogatós, a másik feléből pedig csipkebogyó lekvár.
A csípős mártogatóshoz vörös hagymát apróra vágtunk, megdinszteltük, tettünk hozzá paradicsom pürét (ha van friss paradicsomot is kockázhatunk bele) egy jó adag csipkebogyó velőt, csípős paprikát apróra vágva, fokhagymát, sót, majoránnát, borsot, oregánót, bazsalikomot (mindenféle zöld fűszer jó hozzá), mi amihez lehet teszünk mostanában kurkumát, sok jót olvastunk róla. Majd összefőztük sűrűre, mártogathatóra. Péter szerint az egy hete készített mártogatósban most értek össze igazán az ízek. Csípős, paradicsomos a csipkebogyó gyümölcsös ízével :).

A lekvárral nem sokat foglalkoztam, feltettem a tűzhelyre, mikor felforrt tettünk hozzá pár kanál cukrot (nem kell sok, mert idén nagyon édes a csipkebogyó) kevergettük pár percig, majd üvegekbe raktuk. Nem dunsztoltam ki, mivel nem lett sok az egész, a hűtőben eláll amíg palacsintára vagy süteménybe nem kerül. Tegnap például a tejberizst ették vele a gyerekek.

Karácsony

Békés, meghitt karácsonyunk volt. 24-én itthon, szűk családi körben. Idén először vettünk vágott fát, eddig mindig gyökeres fát választottunk, de most nagyot szerettek volna a gyerekek :). Péter megoldotta a fa talp kérdését és már díszíthettük is. Mi amióta a gyerekek kora engedi együtt díszítjük a fát, a saját készítésű díszekkel. Idén gipszfigurák, mézeskalács, pár marék szaloncukor, papír kütyük, narancshéj girland (még kimondani sem egyszerű) és fényfüzér került fel rá. Nem mondom, hogy csudaszép, de a miénk, és a gyerekek miközben díszítették folyamatosan énekelték a karácsonyi dalokat...olyan meghitt volt, mi meg Péterrel csak füleltünk és mosolyogtunk ahogy ők dolgoznak énekelve és kacagnak...
Szeretem a gyerekeinkben azt, ahogy minden apróságnak tudnak örülni. Mivel tudtam, hogy mi mindent fognak kapni mástól ezért próbáltam ésszerű keretek közé szorítani az ajándékozást.

Mi általában saját készítésű ajándékkal kedveskedünk, idén először próbáltunk meg mézeskalács házikót készíteni. Igazi csapatmunka volt. Péter készítette a sablont, én a tésztát, a gyerekek pedig szurkoltak :). Aztán az összeállítást is ketten csináltuk, nem tudom más hogyan oldja meg mi a tetők rögzítéséhez gombostűket hívtunk segítségül amíg meg nem kötött a tojásfehérje.

Az írókázáshoz a gyerekek is kedvet kaptak.

És az összeállított házikó, ha már nem lesz semmi karácsonyi süti maradék ez is el fog fogyni. 

Amira amint meglátta meg akarta kóstolni ( mint a Jancsi és Juliskában), de lebeszéltük róla és inkább választott a tálról a sok apró forma közül.

Aztán 25-én felkerekedtünk és elmentünk a szüleimhez, ahol már nagyon várták az unokatesók a gyerekeket. Ott is ajándékozás, evés-ivás, társasozás... Nem emlékeztem rá, hogy a gazdálkodj okosan 3 órás elfoglaltság, minimum!

26-án Péter nővéréhez voltunk hivatalosak, idén 9-en ültük körbe az asztalt :).

Ezt a mákos kalácsot vittük hozzájuk, csak azt bánom, hogy nem tudtam, hogy Ani nem szereti a mákosat :(. Na majd legközelebb diósat sütök :)!

Remélem mindenkinek úgy teltek az ünnepek ahogyan szerette volna!

Mesék karácsonyra hangolódva

Ahogy közeledik a karácsony, úgy kerülnek elő ehhez az ünnephez tartozó kedves könyveink. Ilyen A karácsonyi asztal meséi című amit tavaly sikerült úgy időzíteni, hogy pont szenteste olvastuk az utolsó fejezetét. Idén hamarabb kezdtük el a gyerekek kérésére, próbáljuk esténként elódázni, hogy kitartson :). Ilyenkor persze olvasok nekik másik könyvből.
Visszatérve a karácsonyi asztal meséire ilyen a borítója:

A történet János gazda és Magda asszony házában, karácsonykor megterített asztalon és asztal alatt helyet foglaló tárgyak meséi az életükről. Végigveszik a kezdetektől addig ahogy bekerültek a tiszta szobába a karácsonyi asztalra. 

Mesél a kenyér, a bor, a kancsó, a viaszgyertya, a kenyérkosár, az asztal, a veteményes kert lakói és az abrosz. Bepillantást nyerünk egy régen volt család áldott karácsonyába, ahol volt betlehemezés és éjféli misére menés szépen felöltözve, majd az egész napi böjtöt megtörve  késői vacsora. 

A mese írója Baksa Brigitta, köszönöm neki, hogy megosztotta velünk ezt a szép történetet! Ha tehetitek olvassátok el ti is!

Mikulás túra

Múlt héten a betegségek ellenére készültünk a Mikulás túrára amit a Hatos tölgyhöz  szerveztek Tényőről és Kajárpécről. Sütöttünk mézes kalácsot, hogy legyen mivel megkínálni a Mikulást, előkerítettük mindenkinek a vastag overált és bakancsot. Összekészítettük reggel a sütésre szánt kolbászt, kenyeret és forró teát. Majd nekiindultunk. A templomnál találkoztunk barátaink egészséges tagjaival, a buszról is jöttek többen Győrből, majd elindultunk. Gyors egymás utánban megálltunk kétszer, egyszer megvártuk még az elején lemaradtakat, másodjára pedig Maya néni várt minket a kertkapuban egy kis pálinkával.
Szépen haladtunk, az út egyre emelkedett, aztán egyszer csak észre vettem, hogy Ármin kétségbeesett képpel próbálja tartani a tempót és zihál. Azonnal megtorpantam, megitattam meleg teával és Péterrel gyorsan megbeszéltük, hogy Árminnal visszafordulok ő meg megy tovább a lányokkal, ez Mirjamnak annyira nem tetszett, de aztán szépen ment tovább apja kezét fogva.
Én megszaporáztam a lépteimet, Ármin pedig a saját tempójában lesétált a buszmegállóba ahova aztán felmentem érte kocsival. Hazajöttünk és ő azonnal lefeküdt és el is aludt.
Péter készített jópár képet a Hatos tölgynél, ha nem jött volna közbe a calicivírus sokkal többen állnánk a fa tövében :).

Helyzetjelentés

Több mint egy hete kezdődött a betegség sorozat a családunkban. Mirjam hányt szombat éjjel, aztán Péter lett rosszul, akkortájt már mentek  a baráti levelek, hogy ki mindenki beteg, ki került kórházba... Aztán hívtak az ÁNTSZ-től is, hogy calici vírust tenyészettek ki és készüljünk fel, hogy végigmegy az egész családon. Hát erre nem lehet felkészülni. Pétert egyszerűen ledöntötte a lábáról több napra, Ármin volt a következő, ő is megszenvedte, több napig hányt, enyhe lázzal. Tegnap délután Ráhel feküdt el, majd hányt és láza is lett. Én úgy tűnik megúsztam enyhe rosszulléttel és hasmenéssel.
Mirjam már tudott menni oviba, ha ma nem lesz senkinek baja akkor a nagyok is mennek suliba holnap. Remélem pár évre letudtuk a megbetegedéseket :)!

Adventi bazár folyt.köv.

Szóval készült téli tea, gyümölcs tea, puncs és krampampuli, természetesen alkohol nélkül. Sajnos sokan nem tudták, hogy mit is takarnak ebben az esetben ezek a nevek és nem nagyon fogyott, viszont nálunk nagy sikere volt a végén, kárba ne vesszen, megittuk :).
Többen hoztak tortát, ezekből mindig egyet-egyet vágtunk fel és kínáltuk. A süteményes tálakat folyamatosan töltöttük fel. Volt több mint 100 poharunk, de még így is mosogattunk nem keveset, hogy elég legyen.
 Képeket sajnos mi minimálisat készítettünk, de azért iderakom, látszik a Liszt paravánok egy része, az asztalok, meg a nyüzsgés.

Itt láthatjátok a kávés kisasszonyt! Ő Mónika az osztálytanítónk :)! Egész nap készítette a szebbnél szebb csíkos kávékat, tejjel-tejhabbal...

Majd el felejtettem a csokis kanalakat! Ezek is kaphatóak voltak nálunk. Volt aki ajándékba vitte, volt aki forró tejet kért hozzá (így lett belőle forró csoki) és volt aki simán lenyalogatta a kanálról a csokit. 

A képen az első fázist látjátok. A teljes megkötés után, olvasztott fehércsokiba mártottam még a végét, majd csomagoltuk és mehetett a kosárba! 

Délután négyig, fél ötig volt a teaházban kiszolgálás, utána már csak a romokat takarítottuk, a maradék sütit becsomagoltuk és kedvezményes áron eladtuk. Összességében hatra mindennel végeztünk. Két év múlva Ráhelék osztályával újra kipróbálhatjuk a teaház és bazár szervezését :)!

Adventi bazár a waldorfban

Márton napok után nem sok pihenésünk volt, teljes gőzzel a bazárra készültünk. Nálunk mindig a negyedik osztály a szervező, tehát idén Árminék osztálya. A szervezésen kívül még a teaház volt a mi feladatunk. Olyat szerettünk volna amilyen még nem volt. Igazi teaházi-kávéházi hangulatot varázsoltunk, drapériákkal, zenével, kedves kiszolgálással. Persze ehhez kellett az a sok süti amit a lelkes szülők hoztak nekünk. Egy kívül állónak lehet, hogy furcsa, de a waldorfban sok munka hárul a szülőkre, hisz mi vagyunk a  fenntartók. Tehát a teaház hozzávalóit is felírtuk egy listára, majd elküldtük az osztályoknak, az osztálylétszám függvényében kellett behozni sütit, teát, mézet, egyebet.
Pénteken Péterrel bevittük a Liszt paravánokat az iskolába, összeszereltük, akkor már a gyerekek ott voltak és nagy elánnal díszítették az egész iskolát. Délután jöttek a szülők és folytatták a berendezést. Hozták a padokat, székeket, kávégépet...
Szombat reggel 8-ra érkeztünk és nekiálltunk a feladatoknak. Mivel én elvállaltam a teaház vezetését ezért át kellett gondolnom, hogy kinek milyen feladatot szánok. Szerencsére sokan voltunk ( 21 az osztálylétszám, aki nem tudott jönni, ott a nagyszülők vették át a helyét !), így minden flottul ment. Volt egy elképzelésem, tudtam, hogy mit kell megcsinálnom, hogy indulni tudjon a teaház reggel 9, fél 10 felé.
Folyt.köv. :)

Márton napok

A címbeli többes szám a napok számára utal, ugyanis nekünk sikerült 3 napig Mártont ünnepelni. Kezdtük az oviban a lámpácskázást, ami egy kis kézműveskedéssel kezdődött, aztán lámpás felvonulással ért véget.
Másnap késő délután Ráhelék osztályának vezetésével indult a lámpás-éneklős felvonulás majd előadták az iskola udvarán szt. Márton legendáját. Ráhel játszotta a koldust, ez már nálunk családi hagyomány, két évvel ez előtt Péter térdepelt a jelenetben. Ezután jött a meleg tea, a gyerekek addig megkapták a cipócskáikat amit buzgón osztogattak egymásnak, meg úgy egyáltalán mindenkinek.
Tegnap pedig Tényőn az IKSZT-ben voltunk Márton napi mulatságon, ami a Lúdas Matyi rajzfilm megtekintésével kezdődött kicsik és nagyok örömére.
Aztán itt is volt kézműveskedés, csináltunk is papírból libát Erika néni segítségével, amire Bea néni még igazi libatollakat is ragasztott rá.

Lehetett libatollból sípot készíteni, Ármin csinált is egyet és fújta-fújta míg meg nem unta, mi hamarabb untuk meg...

Aztán Csabi barátunktól megtanultam rózsát tekerni falevélből.

Ezt ő csinálta.

Ezt pedig én :). Viszont roppant büszke vagyok a "mesteremre"!

Majd volt egy ünnepélyes megnyitó és elkezdődött a műsor. 

A Tényői Színjátszó Csoport (röviden TSZCS) két régi, de máig megnevettető paródiát adtak elő. Egyik barátunk nagyon jól megfogalmazta: "még mindig a Zoli a legjobb nő!" azt hiszem ez a mondat magáért beszél. Hallottunk egy szép műsort a Tényői Dalkörtől és lelkes fiatalok még nép táncoltak is.

Utána közös falatozás majd táncos mulatság vette kezdetét, de addigra elfáradtunk és hazajöttünk.

Nagyon jó dolgok vannak a kis falunkban, szeretünk itt lakni!

Gyereknevelésről

Élvezettel szoktam olvasni dr. Vekerdy Tamás rovatát a Nők Lapjában, könyveit is elolvastam amihez csak hozzájutottam, többet meg is vettünk. Írásai elgondolkodtatóak, sok dolog van amiben megfogadtuk a tanácsát, néhányat nem tartottunk alkalmazhatónak a saját gyerekeinknél. Ilyen gondolat az is amit most olvastam, kisiskolásokról beszél, idézem:
  "Ha a gyerek netán délben hazamenne-de jó volna!-, akkor se szabadna 8-10-12, majd később maximum 20 percnél többet foglalkoznia az úgynevezett házi feladattal vagy "tanulással" alsós korában.
 És kezdettől meg kellene szoknia, hogy az iskola az ő dolga!Nem kérdezik, nem ellenőrzik-nem, bármilyen rettenetesen és  "a valóságtól elrugaszkodottan" hangzik.
 De persze azt is tudnia kell, hogy mi ott vagyunk a közelben, és akármikor, amikor kér, segítünk neki.
 De azzal megint csak ne mi foglalkozunk, hogy bepakolta-e, ami kell, elviszi-e a tornazsákot... Legfeljebb nem pakolta be, legfeljebb nem viszi el, és majd átéli ennek hiányát, sőt rossz esetben - és törvénytelenül - egyest kap. Nem olyan nagy baj! De rá fog jönni, hogy mindezzel  neki kell foglalkoznia. Ha így indítanánk - ha volna erőnk így indítani - családilag az iskolát, nagyon megkönnyítenénk a magunk és a gyerekünk számára az elkövetkezendő négy-nyolc-tizenkét- vagy még több - évet!"

Egyrészről, ha nem kérdezem, hogy van e házi, többnyire elfelejti, ha a tesi, kézimunka... cuccát nem kérem rajta számon nem zavarja, hogy nincs nála... Nagyon jó osztálytanítónk van, szeretjük, de én ezt nem tudom megcsinálni egyik gyerekemmel sem, egyszerűen ők nem olyanok.
Arra már kisgyerek korukban is rájöttünk, hogy ami az egyiknél bevált az nem biztos, hogy a másiknál is célravezető lesz.

Nálatok, hogy van ez?

Készülődés az adventi bazárra

Minden évben a negyedikes osztály szervezi az Adventi bazárt, idén Árminék osztálya. Nem kis feladat összekoordinálni az árusokat, a teaházat, a díszítést stb...
Mivel idén november 24-én szombaton lesz ezért már most elkezdtük a szervezést és a portékák készítését is. Én itthon még csak próbálkozom, de aztán bele kell húznom. Papír táskát hajtogattam, de nagyon sokat kell vele dolgozni, igaz környezetbarát és nagyon szép tud lenni. A második dolog amit kipróbáltam az a quilling, ebből hópelyheket csináltam dísznek fára, ablakra...amire szeretnénk.

Természetesen a gyerekeink se tudtak ellen állni és nekik is kellett próbálni, a kép jobb oldalán az ő munkáik láthatóak :).

Mindenszentek

Mióta férjem anyukája elment arra a másik világra amit mi nem ismerhetünk azóta nekem is igen fontos ez az ünnep. A gyerekeinknek is természetes, hogy ilyenkor egyedül sétálok egyet, mindenféle termést, örökzöld ágakat szedek, előveszek egy kerámia tálat és nekilátok...kerül bele csendes ima, vidám visszaemlékezés, gyermekeink mosolya, az odafigyelésünk, a ráhangolódásunk. Teszek gyertyát is,
viszünk plusz mécseseket, hogy a kiürülteket pótolni lehessen... aztán késő délután felkerekedünk elautózunk Pápára, megállunk a temetőnél, beszélgetve majd elcsendesedve rendezgetjük a síron a koszorúkat, gyújtogatjuk a mécseseket és azokra gondolunk akik már nincsenek velünk. Aztán sokat mesélünk a gyerekeinknek régi kedves történeteket szedünk elő és gyújtunk itthon is gyertyát, vacsorakor lekapcsoljuk a villanyt és csak a gyertya világít...

Mi mindenre jó az őszi szünet

Például hóembert építeni...sajnos hozzánk is jutott hó ilyen hamar, aztán persze nagy része el is olvadt a  nap folyamán, de jól ránk ijesztett. Ilyenkor hajlamos vagy azt hinni, hogy már nem lesz napsütés csak borongós idő tavaszig. Közben meg persze ránk mosolyog a nap ősszel, télen... mindenféle évszakban.
Ahogy jött a hideg előkerültek a melegebb holmik és elkezdtünk begyújtani. Először még csak este felé, aztán már kicsit korábban, most már reggel azzal kezdem a napot, hogy amíg a kávé lefő, addig begyújtok, hogy mire a gyerekek felkelnek kellemes meleg legyen a lakásban. Volt aki megkérdezte nem macerás ez nekünk, fával tüzelni?... Nem! Szeretek begyújtani, szeretem, hogy felforr rajta a teavíz (meg úgy általában mindenféle víz) megsül rajta az alma miközben az egész lakás sült alma illatba burkolózik és nem utolsó sorban meleg van tőle. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
A telkünkön sok öreg gyümölcsfa van, amiket ugye metszeni kell, mi az ágakat nem hordjuk össze a dombon egy helyre és nem gyújtjuk meg...mi lecipeljük a házunk mellé, alkalom adtán aprít belőle Péter és szép lassan eltüzelgetjük, az apraja jó gyújtósnak, a vastagabbak is elégnek a kályhába és jó része a bográcsunkban készülő ételt főzi meg.
Visszakanyarodva az őszi szünethez ilyenkor ráérünk együtt lenni, előkerül a társas, megnézésre váró filmek,
a régóta vágyott sütemények receptjei... Kicsit olyan a hangulatom mint advent idején. Talán azért mert idén Árminék osztályával szervezzük az adventi bazárt és mást se csinálok mint ahhoz gyűjtöm az ötleteket :). Hamarosan osztok meg közülük néhányat!

Egy csepp bosszúság...

A napokban történt velem egy kis epizód ami nem hagy nyugodni...gyorsan vásároltam egy üzletben és a bevásárló kocsiból (ami 100 forintossal működik) pakoltam be az autó csomagtartójába, közben a gyerekeim épp ütötték egymást, amit valljunk be a testvérek néha szoktak. Szóval leteremtettem a kezdeményező félt kicsit hangosabban (magyarul rákiáltottam, hogy ezt azonnal fejezze be!). Ezek után még mindig pakolok a csomagtartóba, megjelenik egy hajléktalan, vagy legalábbis annak kinéző férfi és alázatos hangnemben kéri a kocsit, hogy visszatolhassa a százasommal együtt, hát biztos lesz aki megvet emiatt, de én elvi okokból ezt nem engedem! Nem adok pénzt kéregetőknek, nem támogatok fiktív beteg gyerekeket...
Neki is megmondtam, hogy biztos, hogy nem fogom engedni, hogy visszatolja a kocsit, viszont látásra... erre a férfi megváltozott modorban odakiabálja nekem, hogy minek szültem ennyi gyereket (fuvaroztam haza az én két és a barátaink két gyerekét, így 4 gyerek ült a kocsiba) ha csak kiabálni tudok velük!

Erre varrjak gombot! Utólag persze mindenki okosabb, higgadtan olyan jó visszavágások jutnak eszünkbe, de akkor, abban a helyzetben nem tudtam a méregtől megszólalni. Aztán hazafelé beszélgethettem a gyerekekkel, hogy miért ilyen a bácsi, miért szólt be stb.

Most pedig eszembe jutott egy régi történet amit Varga Domokos egyik könyvében olvastam, ami arról szól, hogy a szomszédok azt nem hallják, hogy türelmesen, normális hangerővel már tízszer szólt a szülő, hogy rakjon a gyerek rendet, vagy ne üssék egymást... viszont azt biztos hallani fogják, hogy rábődül a gyerekre mert az a füle botját se mozdította amíg rendesen szólt hozzá.

Ugye ismerős mindenkinek?!

Keddi kézműves foglalkozás

Mint aktív szülő és Alkotó csoport tag, évek óta tartok a gyerekeink iskolájában kézműves foglalkozást. Idén keddenként délután kettőtől...hát amíg ráérek, tegnap már a napközis Böbe néni szólt, hogy jó lenne ha pakolnánk, négyig van napközi háromnegyed négy volt :). Mindig kihívás, hogy mivel készüljek ami tetszik a gyerekeknek és el is tudják készíteni kevés segítséggel. Tegnap színes papírral dolgoztunk, körte meg alma formát vágtunk ki, majd elkészítettük a kukacot, levelet hozzá és összeragasztottuk. Nagyon örültem, hogy a gyerekek folyamatosan jöttek, a nagyobb lányok mondták is, hogy nem a kész mű motiválja őket, hanem az együtt készítés, az elkészült körtéket, almákat elosztogatták a kisebbek között :).

Mivel én a gyerekekkel dolgoztam egyfolytában ezért csak pár kép készült, az is csak hirtelen a telefonommal, van aki ez elől is az asztal alá bújt :).

Egy kész kukacos almáról is csinált Péter képet, már itthon, hogy meg tudjam nektek mutatni. 

Apa süt

Amíg én a hétvégén a kosárfonás rejtelemivel ismerkedtem teljes mértékben Péterre maradt a háztartás :). Mondhatom derekasan helyt állt! Jamie Olivert meghazudtoló  ebéddel látta el a gyerekeket és még le is fotózta, hogy meg tudjam nektek is mutatni. Igazából 4 féle calzonét sütött és mellé egy könnyű levest tálalt. Nagy sikere volt, de nekem még maradt egy kevés vacsorára, így beszámolhatok róla, hogy nekem van a legügyesebb férjem! (Akinek ez nem elég meggyőző az itt még láthat tőle pár dolgot ;) )

Szóval, calzone: a tésztája egy sima kenyértészta, Péter olajjal elkevert tejföllel megkente  a közepét, majd jött rá a töltelék.

A bal oldali tésztára juhtúró, kolbász, párizsi, kakukkfű és oregánó került, a jobb oldalira juhtúró helyett paradicsom.

Összefogta a tészta két oldalát és összecsipkedte, ilyen alakúra.

Édes változatban a kinyújtott tészta ugyan úgy megkapta a tejfölös lekenést, majd a bal oldalira tehén túró, körte és töppedt édes szőlő került. A jobb oldalira előfőzött birsalma és t.szőlő :).

Ezt a tésztát is összecsippentette. Tepsibe került és...

... a sós változatot tejföllel kente le...

...az édes tésztát pedig megszórta cukorral és mikor félig megsült, vizes ecsettel áttörölte.

Az elképzelése szerint a cukornak karamellizálódnia kellett volna, de mivel ez nekem meglepetés volt ezért nem kérdezte meg, hogy azt mégis hogyan kéne. A válasz elég egyszerű, pár perces grillfokozat megadta volna a cukornak a megfelelő hőfokot!

Véradás

Nálam ez úgy kezdődött, hogy Péterrel mire megismerkedtem ő már rendszeres véradó volt. Én évekig nem tudtam vért adni, mivel vagy várandós voltam, vagy még szoptattam. A gyerekek nagyobbak lettek és nem növekedett újabb baba a pocakomban mikor kiderült, hogy Péter vérében valamiféle ellenanyagot találtak, ezek után nem adhat vért. Azt nem részletezem, hogy ezt milyen módon  tudatták velünk.
Szóval "Péter vérét" pótolandó elkezdtem én véradásra járni, ez nálunk elég könnyen megy, mivel évente kétszer van a falunkban véradás. Kapom rá a névre szóló meghívót, sőt emlékszem valamikor névnapomra is kaptam egy képeslapot tőlük, meghatódtam :)!
Maga a  véradás nem nagy dolog, fejben azért érdemes helyre tenni. Elmondom a menetét.
(Véradó 18 évet betöltött, 50 kilónál nehezebb személy lehet.) Az első embernél kapunk papírt amit ki kell tölteni ( egészségesnek érezzük e magunkat, milyen betegségünk volt eddig, műtöttek e, jártunk e külföldön...), ha nincs meghívód akkor a lakcímkártya, személyi, tb kártya kell. A következő "állomásnál" egy ügyes kis szerkezettel megbökik az egyik ujjbegyet (nálam most a jobb gyűrűs új volt) abból pár csepp vért felfognak egy lemezkére, majd egy kicsit várni kell amíg a gép (valójában nem is tudom mit) mér. Aztán kapunk papírt azzal mehetünk tovább, közben valahol kapunk fél literes palackban vizet és egy nápolyit. A doktor (többnyire nő) kikérdez az egészségügyi dolgaidról, megméri a vérnyomásod és elmondja, hogy mire figyelj (szédülés, rosszullét...).
A soron következő embernél megkapod a tasakokat, jó sok csővel felcímkézve, ezek után már csak a neked színpatikus hölgyet kell kiválasztani, meg azt, hogy jobb vagy bal kezes vagy, érdemes az ellenkező kezet adni. Elszorítják a kart, kicsit megpaskolják a vénánál, majd szúrnak... én nem nézek oda, viszont Mirjam (a 6 éves lányom), simán nézi. Közben lehet beszélgetni, kortyolgatni, ez nem tart tovább pár percnél, az egészből egy szúrást érez az ember, de ha tisztában vagy vele miért csinálod akkor több mint valószínű nem ájulsz el, volt , hogy éreztem egy kis szédülést, de gyorsan másfelé koncentráltam, ittam pár kortyot (magyarul kizökkentettem magam abból az állapotból) és minden rendben zajlott.
Annyiszor megböknek úgy, hogy nem te döntesz róla, laborvizsgálat, terhességnél, szülés előtt, alatt, ez legalább az én döntésem és tudom, hogy miért csinálom! Mindig az jár a fejemben, hogy inkább adok amikor csak lehet, csak az én családomnak ne legyen rá szüksége, ha meg mégis, ennyivel is segítettem és segíteni jó!

Ropogtatni való receptje

Ahogy ígértem itt a receptje az előző cikkemben mesélt ropogtatni valónak:

1 kg liszt (ez lehet fehér, vagy teljes kiőrlésű, vagy ennek keveréke)
2 dkg élesztő
5,5 dl víz (nekem általában 1 kg liszthez 6 dl folyadék kell, liszt fajtájától függ)
4 kk. só
5 dkg vaj (vagy valami zsiradék)

A kívánt ízesítőt hozzáadjuk a fenti alapanyagokhoz és tésztává dagasztjuk. Duplájára kelesztjük, átgyúrjuk, hosszú kiflivé formázzuk előmelegített sütőben 180°c-on készre sütjük. Egy napot érdemes konyharuhába csomagolva elől hagyni, mondjuk a konyha pulton. Másnap éles késsel vékonyra szeleteljük, tepsibe rakjuk és előmelegített sütőben ropogósra sütjük. Vigyázni kell vele, könnyen túlpirul. Igazából színt nem akarunk már neki adni, csak szárítjuk, én kétszer-háromszor válogattam át, mire kivettem az összeset a tepsiből, ami kemény mindenhol az már jó.

Most nézzük az ízesítőket:
Az eredeti recept az 1 kg liszthez 20 dkg fokhagymát ír, attól függően, hogy mennyit szeretnénk sütni arányosan csökkentsük az adagot.
A fokhagymát megtisztítjuk majd megfőzzük, (én a főzővizet is hozzáöntöttem, beleszámítva a folyadék mennyiségbe) a puha fokhagymát érdemes áttörni vagy passzírozni és úgy a tésztához adni.

Csinálhatunk zöld fűszereset is, ahhoz minden otthon fellelhető zöld fűszert tehetünk, kakukkfű, oregánó, bazsalikom, de mehet a rozmaring is, ha valaki azt szereti (meglepően finom volt egy olajbogyós-rozmaringos ízesítésű grissini, de ez már egy másik recept).

Nekem még eszembe jutott az is, hogy mindenféle magokat is lehet bele tenni, szotyi, tökmag, szezám mag, lenmag...

Ami a képen láthattok sárga színű kétszersült az a kurkumától lett ilyen, de kipróbálhatjátok pirospaprikával is. A fűszerezés végtelen lehetőség, kísérletezzetek bátran!

Ropogtatni való

Előző cikkemben olvashattatok a baráti összejövetelünkről, erre az alkalomra készítettem egy sós kétszersültet ami a véletlennek na meg Péter ötletének köszönheti a létrejöttét.
A története úgy kezdődik, hogy kaptam egy kenyeres könyvet ami első ránézésre nagyon jónak tűnt, csak miután elolvastam a recepteket, meg néhányat ki is próbáltam döbbentem rá, hogy a hozzávalókkal csínyán kell bánni, mert bizony sok helyen pontatlan. Nem csigázlak benneteket tovább, az egyik általam elkészített kenyérnél a recept 20 dkg fokhagymát írt, mi nagyon szeretjük a fokhagymát, nem gondolkodtam, szépen megpucoltam az írott mennyiséget, beletettem a tésztába, hosszúkás kifliket formáztam és megsütöttem. Alig vártuk, hogy megkóstolhassuk... tömény fokhagyma íztől pár falat után le is tettük a kezünkből. Kihűlt és el is tettem szem elől, ne is lássam. Mivel ételt sem szeretek kidobni morfondíroztunk a felhasználásán és ekkor Péter kitalálta, hogy vágjuk fel vékonyan, süssük át kétszersültnek, majd csak elfogy, van ennek bolti változata miért ne lehetne jó az itthon készítettnek ez az "elfokhagymázott" kifli. Én már nem akartam ezzel bíbelődni, de Péter derekasan nekiállt (1 kg lisztből készült kifliről beszélünk!) és vékonyan felszelte, kirakta tepsire és átpirítottuk, kihűlés után dobozba raktuk, majd jöttek a barátaink és szépen elfogyott. A fokhagymás ropogtatni való mindenkinek ízlett!
Péter mondogatta, hogy csinálhatnánk ilyet máskor is, most erre az alkalomra készítettem, felét fokhagymásra, felét kurkumás-zöldfűszeresre. Hogy a barátainknak ízlett e azt nem tudom, főleg a gyerekek eszegették, ropogtatták, ami maradt az pedig mi filmnézés alatt megeszegettük Péterrel :). Nekünk többnyire kurkumás maradt, legközelebb több fokhagymást készítek.

Ha valakit érdekel a recept is szóljon és leírom!

Szülinap és házassági évforduló

Tegnap délután ünnepeltük Mirjam 6. szülinapját és a mi 10. házassági évfordulónkat. Sütöttem-főztem és jó sokat rakodtunk, hogy beférjünk a műhelybe. Meg is jegyezte egyik barátunk, hogy pár nappal ez előtt volt fenn nálunk, akkor még nem gondolta, hogy ilyen rend és tisztaság lesz mire jönnek bulizni :). Mindenki hozta a formáját, tehát hoztak sütit, bort, sört és Fecóék megleptek bennünket egy nagyon finom vaddisznó sülttel (na az mind az utolsó falatig elfogyott!). Már írtam róla, hogy nálunk hogyan zajlik a vendéglátás, ez most is hasonlóképpen alakult, talán a gyerekeket hagyjuk jobban kibontakozni. Péter készült egy-két meglepetéssel a gyerekeknek, íme az egyik:

Borka hintázik, én is kipróbáltam, nem egyszerű rajta megmaradni, de a gyerekek nagyon ügyesek!

Amira lovagol, ha nem a lovon vagy a hintán ült akkor a macskáinkat kergette, elég jól bírták a gyűrődést :).

Mirjam egyedül (!) felmászott a körtefára, hogy a kötélen bemutassa a tudományát.

Gyerekek egy része épp sakkozik, meg diót törtek, meg rajzoltak, meg legóztak, meg...

Rögtönzött kiállítás alatt, mellett... folyik a beszélgetés.

Fontos dolgok vannak készülőben. Visszük fel a műhelybe a tortákat

  és a töltött káposztát.

 A képek sajnos csak telefonnal lettek készítve, ráadásul ugye sötétedett is, de talán a hangulatot vissza tudja adni némiképp. Amint látjátok két torta van, egy nagy Mirjamnak és ...

... egy picike Fecónak! Mivel egy napon születtek.

Közös gyertyafújás.

A barátainktól nem igazán tudtam kicsikarni, hogy megkérdezzék hogyan készült a torta...viszont ide se írom le :p.

Aki nagyon kíváncsi az írja be a keresőbe, hogy mintás piskóta és egy csomó lehetőségből válogathat.