Hóhelyzet

Nálunk is esett némi hó, a gyerekeink már elő is vették a szánkókat, én annyira nem örülök a hónak, de elfogadom, hogy ha nem kéne naponta kocsival járnom akkor én is örülnék neki. A csomagtartómban már egy hete utazik a hólánc, nehogy váratlanul érjen :).

Kaleidoszkóp

Mónika (Árminék osztálytanítója) kitalálta, hogy a szabadkézi geometria epocha lezárásaként készítsenek kaleidoszkópokat. Mónika guberált valahonnan papírhengereket, Péter levágta hozzá a tükörcsíkokat (kb. 60 db-ot), összeragasztottuk, beletettük a papírhengerbe, lezártuk az egyik felét átlátszó fóliával, erre kerültek a színes gyöngyök, majd lezárásnak egy pauszpapír. Megfordítottuk és egy fekete fotókartont kilukasztottunk majd felragasztottunk rá, ha belekukucskálunk ilyen csodákat láthatunk :).

 

Hozzá nem értés és következményei

Magamra hoztam ma délelőtt a frászt rendesen.
Van egy véletlenül létrehozott oldalam (vagy mim) ettől szerettem volna szabadulni, elkezdtem olvasgatni, nyomogatni aztán roppant mód elegem lett az egészből és szépen bejelölgettem, hogy nem szeretnék semmit ezzel az oldallal kapcsolatban... Miután hátradőltem és örültem magamnak, hogy ezt is elintéztem, jött a megvilágosodás miután próbáltam a blogot megnézni... az egész blogot az utolsó betűvel együtt töröltem!

Hát kivert a víz, hívtam kétségbe esve Pétert, hogy mit tettem én szerencsétlen, ő próbált vigasztalni... aztán elkezdtem kutakodni és gyerekek (!) vissza lehetett még állítani, igaz így az a nem kívánatos oldal is maradt a gépemen, de egye fene, csak a blogom meglegyen. Eddig nem is gondoltam bele, hogy mennyire fontos nekem ez a néhány olvasó, meg azok blogok listája akiket én olvasok! Otthon vagyok már a blogon, nagyon fájna, ha újat kéne csinálnom, meg az a sok bejegyzés, meg a képek., szóval rossz lenne ha tényleg eltűnne.

Karácsonyi készülődés

Mindenkinél másként zajlik, nálunk évek alatt alakult ki és évenként változnak bizonyos elemei, ahogy a gyerekek nőnek. Az elmúlt két évben már a gyerekekkel díszítettük a fát is. Egyre jobban megfogalmazódik bennük, hogy ők is adjanak karácsonyra, szülinapra ajándékot. Szent Miklósra például összedobták a pénzecskéjüket és apjuknak mogyorót, mandulát vettek a "magboltban" hogy azt majd ők belecsempészik Apa cipőjébe. Nagy volt az öröm, idén mindenki kapott valami meglepetést és Péter tényleg meglepődött :)!

A hétvégén már megsütjük a mézest és körvonalazódik a karácsonyi menü is a fejemben, a látogatások nem tudom, hogyan fognak zajlani, mert a kisautót le kell adnom a szerelőnek pár napra, szegényke több sebből vérzik :(, de amíg iskola van nem tudjuk megoldani busszal a közlekedést...

A héten szeretném még megvenni azt a pár ajándékot amit kigondoltam, a többit meg elkészítjük a közeljövőben. Nagyon jó tippeket olvastam ezen a blogon, érdemes szemezgetni, én mindig jobban örülök egy készített ajándéknak mint egy bolt polcáról lekapott illatszer csomagnak... (bár pár éve már nem kapok olyat).

Az iskolánkban fontos szerepet kapnak az ünnepek, a ráhangolódás. Adventi időszakban minden reggel énekelnek 10-15 percet közösen az egész alsós tagozat, ha van ideje és kedve a szülőnek akkor ő is bekapcsolódhat. A szünet előtti utolsó napon van a spiráljárás az iskolában. Előző napon az elsős szülők hozzák az egész iskolának a piros almát amiben egy szál fehér gyertya van tűzve piros masnival, majd előkészítik a spirált ami egy nagyobb terem közepén van kirakva fenyőágakból, ezekre az ágakra kerül annyi arany színű csillag ahány gyerek és felnőtt van egy-egy osztályban. Körben a szülők ülnek, a gyerekek külön padon, a terem sötét (becsukjuk a spalettákat) és hideg ( minden osztály után szellőztetés van, hogy mindenkit hideg fogadjon :)). Egy nagy gyertya ég a spirál közepén, a szülők énekelnek, a tanító magához hív egy gyereket aki kap egy gyertyával megtűzött almát, a gyerek a spirál útján végig lépked egészen a nagy gyertyáig, ott meggyújtja a magáét majd elindul kifelé és amelyik csillag tetszik neki oda leteszi a maga égő gyertyájú almáját, majd visszaül a helyére, jön a következő gyerek... Most hunyjátok le a szemeteket, képzeljétek el, hogy egy sötét hideg szobában vagytok, énekszót hallotok aztán meggyullad egy gyertya, majd még egy és még egy... csodálatos élmény, az együtt éneklés a megtapasztalás, hogy csak pár gyertya ég és mégis egyre melegebb lesz, egyre világosabb ( a vége felé már a kezünkben szorongatott dalszövegeket is látjuk :)). Azt elfelejtettem mondani, hogy a spiráljárást megelőzi egy mese amit a tanító mesél a gyerekeknek ez is egyfajta útravaló. Az ünnep végén minden gyerek megkapja a gyertyás almát, amit általában el is fogyasztanak ott helyben :).

Bazár

Két hete szombaton volt a suliban az adventi bazár. Erre mindig vannak vállalkozó szellemű szülők akik otthon gyártják az apró kis portékákat amit aztán eladunk és az osztálykasszát gazdagítjuk a bevétellel. Természetesen a gyerekek is készülnek az osztálytanítóval, Árminék idén kaleidoszkópokat csináltak, a negyedikesek keresztszemes hímzéssel díszített könyvjelzőket készítettek, Ráhelék osztálya, gyapjúfonalakat gombolyított az alkalomra... a többi most nem jut eszembe :).

A szülők is kitettek magukért, nagyon sok dolog került az asztalokra, az ékszerektől a mézeskalácsházikón át a nemez angyalkákig.
Az egyik teremben kézműves "utca" lett berendezve, ide várták az alkotni vágyó gyerekeket, lehetett mézeskalácsot sütni, tűz zománcozni, korongozni. Volt mesekuckó ahová az egész aprók is szívesen bekucorodtak mesét hallgatni, favonatot tologatni. A teaház asztalai roskadoztak a sok finomságtól, meleg tea, forró kávé várta a bazári sokaságot. A büfében mindenféle étel megtalálható volt, a lencsefőzeléktől, a töltött káposztáig.
A tesiteremben árulhattak az osztályok és ott volt egy zenekar is, akik népzenét játszottak, akinek kedve volt az még táncolni is beállhatott!
Minden évben a bazár szervezése a negyedikes osztály feladata,Ráhelék osztályával mi ugyancsak felköthetjük azt a bizonyost ha legalább ilyen színes, jól szervezett programot akarunk produkálni!

Mivel én végig árultam a 3 osztály asztalát így fényképet egyáltalán nem is készítettem, amint tudok Szilvi barátnőmtől képet kunyerálni rakok fel :).

Mosolygós napot Mindannyitoknak!
Eszter'

Helyzetjelentés

Nagyon megváltozott az életünk, szeptembertől már 3 gyereket kell behoznunk Győrbe az iskolába és ebben már nem tudtak segíteni a barátaink akik eddig cipelték a gyerekeinket a sajátjaikkal együtt, ezért elhatároztam, hogy Győrben keresek munkát. Az iskolánkban adódott is lehetőség, így most iskolatitkári, jelmeztárosi és ki tudja még milyen minőségben vagyok jelen a suliban :).

Persze emellett próbálok segíteni Péternek is a munkáiban, de ezekre már csak este és hétvégén jut időm. Hiába vagyok elvileg délig a munkahelyemen, ha a gyerekeknek 3-ig van órájuk természetesen megvárom őket. Van is ebből nyafogás, tanítás után végre lenne idejük játszani, de akkor meg már mennék haza...

Sok szempontból jó, hogy a gyerekeink közelében vagyok, sok olyan dolgot megtudok ami eddig nem jutott el hozzám, viszont ez a hátulütője is...
3 osztályban vagyunk érdekeltek, havonta 3 szülői körre kéne mennem, 3 osztály feladataiba kell bekapcsolódni...
Nem kis munka, de mi ezt vállaltuk :).

Jurtatábor bepótolása

Mivel a tavaszi árvíz elúsztatta a jurta táborukat, Árminék most voltak Virten. Rengeteg élménnyel, tapasztalattal gazdagodtak a gyerekek, Árminon azért érzem (látom...), hogy még azért kellünk neki mi szülők is. Nagyon sok dolgot meg kell még neki tanítani amire ha egyedül van, neki kell figyelni. Ilyen például a kés (!), igen vihettek bicskát a táborba és használhatták is. Ezzel itthon még nem nagyon volt gond, vagy ha mégis akkor egy-egy hideg vizes lemosás és ragtapasz megoldotta  a problémát. A táborba sikerült egyszer beleszúrni a tenyerébe és egyszer a mutató újának a húsába alaposan belevágni. Mónika (osztálytanító) szerint túl éles volt a kés, hát én itthon kipróbáltam és nem tudtam vele krumplit pucolni, ezért egy sima háztartási acélon meghúztam, na ezzel sikerült összekaszabolni a mancsát az én egy fiamnak! Jó, levontam a konzekvenciát, gyakorolni kell itthon :).
A másik dolog szalonna sütés közben két helyen égette meg magát böcsületesen a gyerek. Erről az osztálytanító nem is tudott, na ezt gondoltam, mivel Ármin nem az a fajta aki ilyet csak úgy bevall.
Azóta ezek a sebek már begyógyultak, ahogy Péternek úgy Árminnak is nagyon jól regenerálódik a bőre.
Nagyon jót tett szerintem az egész osztálynak ez a pár napos együttlét, jobban összekovácsolta őket. Voltak éjszakai túrán is és Sándor a házigazda nagyon sokat mesélt nekik, ezúton is köszönjük minden segítőnek ezt az élményekkel teli pár napot!

Ármin a terepmintás hálózsákban Sándor mellett.

Ármin nyilaz.

Lányok lógnak a szeren :).

Csapat a pálya szélén.

Ez is eltelt...

Rengeteg esemény történt az első iskolai héten.
Hétfőn volt a "nagyoknak" az évnyitó, utána nekik már tanítási napok következtek, igaz többnyire a nyári élményeket tárgyalták meg :).

Szerdán köszöntötték az elsősöket, Mirjam annyira izgult, hogy az éjszaka közepén nem találta a helyét. Aztán reggel szép ruhába bújtunk mind annyian (sajnos Péternek dolgoznia kellett, így ő nem volt velünk) és elindultunk az iskola felé.
Böbe az osztálytanító is izgult :). Várta már a gyerekeket a feldíszített virágkapu, a rózsaszín gyertya és Böbe kinyújtott jobb keze, amibe belefogódzhatnak (remélhetőleg) 8 évig. A waldorf iskolában (legalábbis a miénkben) az egész iskola részt vesz az elsősök fogadásán. A kicsik félkörben leülnek a padokra, mögéjük sorakoznak a szülők, a szülők mögött félkaréjban az egész iskola :).
Köszöntötte a gyerekeket az iskola képviselőnk (igazgatónőnk), majd Böbe mondott pár szót, (a gyerekeknek is mindig elmondják, hogy most mi fog következni: " mondom a neveteket egyesével, akkor a szüleitekkel idejöttök hozzám, odaadom a meggyújtott gyertyát, ezután a szüleitek elkísérnek a virágkapuig, ott elköszönnek tőletek és egyedül átléptek a virágkapun ami mögött már várlak benneteket".

Mindenki meghatódik mikor elengedi a gyereke kezét, még ha az virágkapun léphet is át...
Aranyosak voltak a másodikos szülők akik ezek után megvendégeltek bennünket egy kis sütivel, pogácsával amíg vártuk a csemetéinket, csak főoktatásuk volt és vihettük is őket haza (nekem szerencsém volt, mert a nagyokat ugye meg kellett volna várnom, de barátnőmet meg tudtam kérni, hogy a nagyokat hozza haza  a sajátjaival)

Másnap már mentünk szépen iskolába ahogyan a nagykönyvben meg van írva. Az elsősöknek ebéd után már nincs tanítás, napköziben maradhatnak, de aki csak tudja hazaviszi a csemetéjét. A nagyok miatt fél kettő háromnegyed három (attól függ melyik nap) mire végeznek és Ármin legnagyobb bánatára bizony mi hazaindulunk, így nem nagyon van idő a napköziben játékra.

Évnyitó

A gyerekeink iskolája nagykorú lett, már csak nekünk az iskola fenntartóinak, tanárainak, diákjainak kell felnőni a feladathoz... :)

Bájos volt az évnyitón felszálló 21 lufi (ugye 21 éves, waldorf szemlélet szerint ekkor válik nagykorúvá), a gyerekek ujjongva számolták ahogy egyesével felengedték a tanárok a színes léggömböket és gondolatban küldtek vele egy -egy jókívánságot is hátha valaki ott a magasban meghallja.

Köszöntöttük az újonnan jött gyerekeket, tanárokat, a gyerekek kaptak gyertyát égő kis lánggal, a  tanárok rózsát, szépet, de nem szúrósat.

Hűvös volt és borongós az idő, de örültünk, hogy újra együtt vagyunk, újra beleszokunk a hétköznapokba, felvesszük a tempót és csináljuk tovább a dolgainkat.

Már készülök több új dologra az iskolával kapcsolatban, évek óta vezetek kézműves szakkört, idén újra magamra maradtam a feladattal,  de gondoltam egy nagyot és bővítem a repertoárt és a korosztályt is. Hiszem, hogy tudok újat mutatni a nagyobb gyerekeknek is, nem csak az alsósoknak.

Holnap Mirjam is átmegy a virágkapun és elkezdődik számára is az iskola, azt hiszem elérzékenyültem :)...

Évkezdés

Pénteken megjött a legkisebbnek is az iskolai invitáló levélkéje. Nálunk a waldorfban minden gyerek postán kap az osztálytanítójától nyár végén egy-egy levelet amiben csak annyi áll, hogy "Kedves XY szeretettel várlak az akárhányadik osztályban! és egy aláírás. Ármin idén egy képeslapot kapott amin egy futókutya motívum van, idén megy ötödikbe és most fogják venni a görögöket (innen a minta). Ráhel harmadikat kezdi, neki mintha nedves akvarell papírra csepegtettek volna festéket, szivárványos a levele :). Mirjam pedig a kis rucafiúról kapott illusztrálást a lelkes tanítónénitől! Ezzel a mesével fog kezdődni a tanulás az első osztályban.

A waldorfban, a mi waldorfunkban, bár gondolom máshol is így van, a szülők alakítják ki a gyerekek osztálytermét, a tanítónak az elképzelését szem előtt tartva. Mirjaméknak egy teljesen új termet kellett létrehoznunk, 3 helységet nyitottunk össze, különböző burkolatok és ajzat szint volt. Vakartuk a fejünket rendesen, de a szorgos apukák kézbe vették a dolgokat és rengeteg energiát, időt, munkát és nem kevés pénzt tettünk bele, hogy elkészüljön. Falat bontottunk, betonoztunk, padlót raktunk, festettünk, csempéztünk... anyukák függönyöket varrtak, csöveket takartak el ötletes drapériákkal. Az egyik nagypapa készítette a gyönyörűséges táblát! Szóval le a kalappal az elsős szülők előtt!
Mivel nekünk már 3 gyermekünk jár ebbe az iskolába, 3 osztályban kell kivenni részünket a munkából, és itt egy kicsit elkedvetlenedtem. Van pár szülő aki a lelkét kiteszi és csinálja, van aki ha meg tudja oldani besegít, van aki anyagilag tud helyt állni... és van aki mintha nem is létezne!

A másik fájó pont amikor megy a pénz szedés, erre, meg arra, meg még ezt is azt is fizesd be, de te is vegyél ezt meg azt mert kell! Biztos sokan ismeritek ezt is...

Hétfőn kezdenek a nagyok, reggel nyolckor évnyitó, majd tanítás. Kedden Mirjamék kirándulnak a Püspökerdőbe, szerdán pedig reggel nyolckor köszöntik őket és átsétálnak a virágkapun, kezükben égő rózsaszín gyertyával...

Vacsora

Mindig fejtörést okoz, hogy mit főzzek ebédre, mit csináljak vacsorára. Ezek tegnap készültek, egyféle kelt tésztát dagasztottam be minimális sóval, így fel tudtam használni sós illetve édes töltelékkel is.

Az egy kiló lisztből készített tésztát elfeleztem és nyolc egyenlő darabra vágtam. Péternek kinyújtottam 4-et, kettőre tettem sajtot, paradicsomot sóskát a kertből, kettőre pedig került még kolbász és csípős paprika. Összecsippentve lezártam a batyukat.

Lekentem a tyúkjaink által tojt tojással (feltűnően szép a sárgájuk!) és ment az előmelegített sütőbe.

A gyerekeknek készült tésztából zsömléket formáztam, majd egy pohár aljával mélyedést csináltam rájuk. 3 dl tejben sűrűre főztem egy zacskó vaníliás pudingot, ezt beletöltöttem az üregbe, majd a tetejükre ültettem egy-egy fél sárgabarackot. Oldalát lekentem a tojással, beszórtam cukorral, hiszen a tésztában nincs cukor és ez is mehetett a sütőbe. 

Nekünk ez az adag jószerével el is fogyott vacsorára, Péternek maradt egy a reggeli teje mellé, a gyerekeknek pedig egy amit ugye elharmadoltam.

Házi fagyi

Ilyen melegben miről is írhatnék :)

Persze néha veszünk dobozos fagyit itthonra, de gyakran készítünk házi fagyit is. Mivel nagy bánatomra fagyi gépem még nincs ezért a jégkrémes formát vettem elő. Maradt még egy pici meggy a fán, ezt a lányaink lekapkodták, kimagoztam pici cukorral, csepp vízzel felforraltam egy kis vaníliás pudingporral besűrítettem, bevallom ez a vacsorára készített tejberizshez készült, de mivel több maradt mint amit a gyerekeim pirulás nélkül meg mertek volna enni a kis lábosból ezért botmixerrel pürésítettem, elővettem a hűtőből a házi natúr joghurtot, édesítettem mézzel majd rétegezve a formába kanalaztam.
Az éjjel szépen megfagyott, volt rá ideje, nem nyitogatta három türelmetlen gyerek a fagyasztó ajtaját, hogy "mikor fagy már meeeg?!" és délelőtti melegbe előkaptam a meglepetést :).

Péter nehezményezte, hogy neki miért nem csináltam sós fagyit, már van elképzelésem, az éjjel neki hűl majd a finomság...de addig psszt!

Tervezz magadnak házszámtáblát

Játékot hirdetünk!

Egyre változatosabb házszámtáblákat készítünk barátaink, ismerőseink nagy örömére. Szeretnénk megadni a lehetőséget, hogy mindenki szabadjára eressze a fantáziáját és rajzoljon magának egy egyedi házszámtáblát. A beérkezett pályaműveket feltöltöm Péter blogjára és indulhat a szavazás, a legtöbb szavazatot kapó rajzot ajándékként megvalósítjuk a készítőjének.

A tervezéskor kalkuláljatok vele, hogy egy házszámtábla az utcáról is jól látható kell hogy legyen!

Beküldési határidő 2013. június 30 vasárnap éjfél.

Erre a címre várjuk a terveket: alkotasz@hotmail.com


Ízelítőnek mutatunk néhány kész munkát:

Kirándulások

Ahogy az előző bejegyzésemben írtam szombaton elmentünk Ráhel osztályával Tatára. A vonat viszonylag korrekt volt és gyors, de az árától elképedtem. Így, hogy nem nagycsaládos kedvezménnyel tudtunk menni oda-vissza az utunk közel járt az 5000 forinthoz (Péter nem jött velünk, így 2 gyerek 1 felnőtt). Ha ehhez még hozzáadom a benzin árát amit a Tényő-Győr úton elhasználtunk, meg ugye amit vittünk magunkkal apróságot csipegetni, hát egy tízes takarja be... sebaj, jól éreztük magunkat, csak én izgultam egy kicsit amikor hosszabb időre eltűntek a lányaim. A rémisztő az volt, hogy elmentek egy csapat kislánnyal felfedezni a romokat, aztán az összes kislány visszajött csak az én lányaim nem... persze nem történt semmi, csak épp ottfelejtették magukat :).

Árminék is nagyon jól érezték magukat Alsóörsön az olimpia záró napján, azzal együtt, hogy délbe nyakukba szakadt az ég és futottak az autóig, mivel az esőkabátokat ugye nem cipelték magukkal.

Nekünk se volt melegünk Tatán, ha kibújt a nap jó idő volt, viszont árnyékban brrrr. Nem bántam, hogy a lányoknak raktam el plusz pulcsit.

Tatán már vártak az Óbudai waldorfból a másodikosok szülőkkel, osztálytanítóval, igen jó "kis" csapat, túlzottan nem keveredtünk, de a gyerekek jól egymásra találtak. Szám háborúztak, ugróköteleztek, tollasoztak, barangoltak és romokat másztak, na meg fát, de olyan magasra is felmentek, hogy én azt már nézni se bírtam :).

Késő délután 5-6 óra magasságában értünk haza, akkor még Péter kimosakodott és leszaladtunk megnézni a falunapot. Hát semmi nekünk való dolog nem volt már, se étel, se program így pár perces lődörgés után hazajöttünk.
Azt hiszem ami egy szombatba beleférhet azt mi bele is szorítottuk :)!
Mindenkinek szép hetet kívánok!

Miért nem írok mostanában :)

Április végén tartottunk a tájháznál a harmadik kikeletet a Szelence egyesülettel, délelőtt kézműves foglalkozást tartottam, délután kürtős kalácsot sütöttünk. Aztán folyamatosan dolgoztunk, majd kiállítást rendeztünk be a Mediawaven és egy napot arra is szántunk, hogy a programokon részt vegyünk. Ez nekem annyira nem jött össze mivel pont azon a napon reggel fél négy felé a rosszullét ébresztett és egész nap egy marék ropit rágcsáltam csak el, meg persze némi folyadékot vettem magamhoz. A gyerekekkel olvasgattunk, sétáltunk és persze koncertet is hallgattunk. Jó volt, hogy a barátaink is ott voltak a gyerekeikkel így tényleg el tudta magát foglalni mindenki. Aztán végképp besűrűsödtek a  programok. Egyik pénteken Árminért kellett Győrbe mennem, mert szülinapozott az egyik barátjánál, vittem a  lányokat lányos nap keretében szandált vettünk nekik. Másnap ismét szülinapra vittem Ármint...
Aztán kezdtünk gyorsabb iramot felvenni, mert kész munkákat kellett leszállítanunk. Volt egy meghívásunk keresztelőre, mediawaves záróbulira és egy bográcsozásra, na ebből csak a bográcsozást mertük bevállalni. Oda mentünk dél körül, 3 körül elindultam a gyerekekkel a mamához, majd összeszedtem Pétert és hazajöttünk, összeraktuk a munkához szükséges cuccokat, becsomagoltunk a képeket ledőltünk egy órácskára és éjjel, esőben felbumliztunk Pestre és nekiálltunk portrékat festeni egy étterem falára, délelőtt 11 felé levonultunk, bementünk anyuékhoz ebédelni majd fogtuk a gyerekeinket és hazajöttünk, a gyerekek megnéztek egy-két mesét mi pedig pihentünk egy kicsit. Aztán másnap reggel vittem a gyerekeket suliba roham tempóban mivel sikerült későn kelnünk...de szerencsére mindenki időben odaért (különben tényleg szép szokás folyóba dobni egy szál virágot, főleg ha ezt egyszerre kb. 100 gyerek teszi).
Szerdán lett volna szülőim, de egyszerűen elfelejtettem, még a holnapi napot kell valahogy végig csinálnunk. Úgy volt, hogy az egész család megy Ráhelék osztályával vonattal Tatára, ez így tiszta sor, 90%-os kedvezménnyel vígan vonatozunk...ja, csakhogy közbe kiderült, hogy pont azon a napon Árminnak az osztályával Alsóörsön kéne lennie 8-13 óra között, mivel a waldorfos olimpia záró programját jó lenne ha látnák, mivel jövőre ők vesznek részt rajta iskolánkat képviselve. Szerencsére elég jó fejek az osztály szülői így meg tudtuk oldani, hogy akinek a kisebb gyerekkel Tatán kell lennie annak a nagyobbját elviszi más. Így Benedekék viszik Ármint és voltak olyan rendesek, hogy hajnali hatkor Tényőn összeszedik és nem kell Győrbe mennem, majd csak kilencre a többiekkel.
De hogy ne legyen olyan sima még ez sem, holnap lesz a Tényői falunap, kakaspörkölt főző versennyel egybefűzve. Ezen a programon többnyire mi is erősítjük a Szelence csapatot, de most (se) tudunk osztódni így majd késő délután beesünk és iszunk egyet a barátaink egészségére!

Nagyon sokat gondolkodunk azon, hogy mivel teszünk jót a gyerekeinknek. Mi jobb hosszú távon és vajon később nem fogjuk e ezt megbánni? Biztos sokunk feje fő a gyermekeink miatt, biztos jó iskolába írattam, biztos jó, hogy ennyit segítünk neki ebben-abban? Nem kéne mégis másképp...?
Csapongnak a gondolataim...

Aki olvassa a blogomat azt tudja, hogy waldorf iskolába járnak a gyerekeink, az is kiderülhetett már az írásaimból, hogy néha elbizonytalanodunk. Nem egyszerű! Azt tudom, hogy nem akarom olyan iskolában tudni a gyerekeinket amilyenbe mi is jártunk. Ahol a gyerekeket megalázzák, mindig csak arra kíváncsiak, hogy mit nem tudnak... viszont jönnek a dilemmák, hogy és itt minden olyat megtanul ami kell a továbbtanuláshoz? Biztos meg is tanulja a dolgokat vagy ki kéne kérdeznem?

Ármin lusta, ezt tudomásul kellett már vennem, trükkösen kell a munkához is állítani, különben dacolni kezd. Ilyen a házi feladatokkal is, ami egyre több lesz (ezt mondjuk helyesnek is tartom), én több konkrét tanulni valót várnék, tudom ezt nem ide kéne írogatnom, hanem az osztálytanítónak mondanom...

Ráhel, hmhm lassan olvas, nyáron remélem összeáll a fejében az olvasás és könnyebben fog menni neki. Küzd vele derekasan, de néha elbizonytalanodik. Sokat olvasok nekik én is és ezt a jó szokásomat nem is szándékozom befejezni (talán soha).
Nagyon sokat tanulok tőle, alkalmazkodni, engedni, kitalálni valahogy úgy hogy mindenkinek jó legyen. Az öltözködés neki kifejezetten sarkalatos kérdés, ha valami nem passzol bele a képbe fel nem venné, viszont ha ő úgy gondolja, hogy az úgy jó szerintem meg nem igazán, na akkor kezdődnek a problémák. Csiszolódunk :)!

Mirjam, még nem tudja mit is várjon az iskolától, ő akkor is pici marad a családban, ha iskolás lesz :). Lesz sok izgalom, főleg nekünk szülőknek (honnan lesz ennyi pad, szék, ki bontja ki a falat amit kéne...). Ráhelék termében csak festeni kell, meg legfeljebb plusz fogast feltenni, Árminéknál kell egy másik ajtó is, meg gipszkarton falat bontani és festeni. Mirjamékét pedig teljes egészében kialakítani.

Anyuéknál voltunk szombaton hideg volt, de kint sült a hús és később a kürtős kalács is. 40 éves házassági évfordulót ünnepeltünk, hogy repül az idő, mi is már 11 éve, hogy együtt vagyunk jóban-rosszban.
Olyan szép volt az eskünk amit a lelkészünk mondatott velünk, a mai napig emlegetjük! Ha bizonytalan vagyok, ha fáj valami, ha jó lenne egy kicsit egyedül sírdogálni akkor eszembe jut és megnyugszom, megszáll valamiféle béke. Úgy mint most ahogy ezeket a sorokat írom...

Hajgumira, hajcsatra, gyűrűnek, karkötőnek...

Az alábbi képeken a keddi kézműveskedésünk legújabb darabjait láthatjátok, annyira tetszett a lányoknak, hogy itthon is folytattuk a varrogatást, majd azokról is teszek fel képeket.

Bogi copfján,

Ráhel fonatán,

Borcsi kezén,

és gyűrűként!

Házszámtáblák

Mióta megcsináltuk ezt a házszámtáblát azóta nem bírunk leállni. Már készülnek a többiek, különböző mintával, formában...

ez a legújabb kedvenc.

Ez a kész gipsz, ez kerül be a kemencébe, erre kerül az üveg. Amint elkészül mutatok róla még képet!

Keddi kézműveskedés

Tegnap ilyen kis aranyos mécsestartókat (vagy ceruza tartó, bármi tartó...) készítettünk a gyerekekkel. 

Nem kell hozzá más csak csupa olyan dolog ami egy háztartásban megtalálható. Anyagmaradék, fonal, spárga és ragasztó. A ragasztóról annyit, hogy a húsvéti dekoráció kasírozásából maradt egy pici, azt szűrte át nekem Péter, ez igazából tapéta ragasztó és fa ragasztó keveréke, de más ragasztó anyag is megfelel. A kész munkát célszerű lelakkozni!

Kismadarak a tavaszra várva

Már nagyon várjuk a tavaszt, mindenféle színes, aranyos dolgot csinálunk hátha az idecsalogatja a jó időt is. Ezeket a madárkákat a keddi kézműves foglalkozáson csináltuk a gyerekekkel. Nem kell hozzá más csak színes papír, ragasztó, egy kis toll és egy fekete filc, hogy a szemet legyen mivel megrajzolni. A papírból különböző méretű köröket vágunk, egy kisebbet ráragasztunk a nagyobbra, csőrt biggyesztünk előre, farktollat hátra, akinek kedve van az bóbitát is rakhat a kismadár fejére és pádám! Kész a kismadár. Mi egyszerű cérnával függesztettük fel a bejárat mellé, kedves színfolt lett a visszafogott drapéria mellett.